...megfogta a kezem és ráncigált felé. Halkan súgtam neki, hogy ne ilyen feltűnően. Odaértünk Ervin elé. Remegő hanggal köszöntem neki, majd mosolyogtam. Ő is köszönt, de semmi mosoly. Nem volt flegma, csak talán kedvetlen. Kinyitotta előttünk az ajtót és meg is tartotta. Jött egy egész meredek lépcső, a telefon még mindig a kezembe volt. Megjegyeztem Zsófinak:
-Na most fogok leesni. - röhögött rajtam, miközben Ervin egész végig mögöttünk jött. Kiértünk az iskolából, Zsófival félreálltunk Ervin ment tovább a zebrához. Nem is tudom már miről beszéltünk, de egyből mentünk mi is tovább. Ervin előttünk állt és telefonált. Nyitva volt a táskája. Zsófi súgta:
-Szólj neki!
-De,de nem merek.
-De kilopják belőle a cuccokat. - de nem szóltam. Zöld lett, vártam hogy a megállóba menjen és hogy együtt menjünk busszal. Nem arra ment. Mi még figyeltük egy kicsit a megállóból, beszállt egy piros autóba.
-Piros autójuk van! - mondtam mosolyogva Zsófinak.
-Remek. - jegyezte meg, majd elindultunk mi is, ő is a piros autóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése