Nyílt napra mentem abba az iskolába ahova Ervin is jár, Zsófi elkísért. Nem tudtam milyen lesz, de az eső kicsit szemerkélt már egész nap, depis hangulata volt mindenkinek. Matekóránk volt, Kristóf nem fért a bőrébe. Folyton átnyúlt és elvette a cuccaimat, a körzőm, radírom, hibajavítóm, mindenem. Elkérte a vonalzóm, eldobta. Kicsit már idegesítő volt, de még tűrtem. Emma ült mögöttünk, Kristóf hintázott. Ő is már ideges volt, megrántotta a padját, ő majdnem hátraesett. Ahogy dőlt hátra, én reflexből megfogtam a combját, majd gyors levettem róla a kezem. Elkezdtem nevetni, nem is figyeltem a reakcióját.
Jött a többi óra...magyar. Én ültem a pad jobb ő a bal oldalán. Amikor nyitva volt egy könyvem, majdnem mindig átnyúlt vagy a szövegkiemelőjével, tollával és elkezdte firkálni. Én ilyenkor megfogtam az alkarját és visszaraktam a saját helyére. Majd ezt megismételtük háromszor. Naponta többször is volt olyan, hogy egymás szemébe néztünk, nem szóltunk semmit, majd megszakadt a szemkontaktusunk.
Vége volt a sulinak, mentünk a nyílt napra. Végigültünk egy nagyon unalmas előadást, majd mentünk ki, de még megálltunk az előtérben, anyumnak akartam egy sms-t írni. Lefelé néztem. Hirtelen Zsófi megragadta a kezem és elkezdett arrébb húzni ezzel a mondattal:
-Ott van Ervin! - kerestem a tekintetemmel, majd gyors mentem tovább Zsófival. Ő észrevett minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése