XIII.rész

 Májusban osztálykirándulásra mentünk, öt napra Erdélybe. Nagyon jó volt, leszámítva egy két dolgot...Második nap egész nap szomorú voltam, senki nem beszélt velem, csak Andi. Ő rá mindig számíthattam. De se Szimi, se Emma, se Sarolta, se Panka. Azt hittem velem van bajuk. Akkorra már a lelkem sem bírta, estefelé otthon sírtam. Nem csak ez miatt, összegyűlt a sok fájdalom, és ki kellett már engednem.
 Aznap ők partyztak néhány fiúval, én kimentem az udvarba Boldizsárhoz és még három fiú osztálytársamhoz, köztük Kristófhoz. Egész este velük voltam, egyszerűen semmi kedvem nem volt amazokhoz. Kint egy fa asztalnál ültünk öten, telefonoztunk, beszélgettünk...egyszer, kicsit messzebb Arnold(hozzánk képest fiatal volt, kajával próbált bevágódni mindeninél, néha vicces, néha igazán bántó tudott lenni) elkezdett rólam beszélni, hangosan. Mindent hallottam...Egyszer szóltam neki:
-Arnold, itt vagyok kint!
 Nem hallotta. Mondta tovább. Kristóf srégen szembe ült velem összenéztünk, én mosolyogtam, majd hangosan kiabált Arnoldnak:
-Ne legyél már ilyen seggfej!
 Arnold kijjebb lépett, látott engem, majd bement a házba. Jó érzés volt, amit tett Kristóf. Lehet ő is ugyanolya, gyenge lelkűnek lát, mint a többiek, sőt biztos, lehet ugyanúgy kibeszél...de addig örülök, amíg legalább nem előttem csinálja..
 Amikor hűvösebb lett, bementünk a házba mi is..Én még egy kis ideig náluk voltam, majd takarodó volt.

XII.rész

 Rég írtam...Pedig sok minden történt január óta. A felvételi, szóbelik után már lazábban tanultunk a suliban. Otthonfelejtett felszerelések, hosszas összenézések Kristóffal.
 Ervinnel már nem is foglalkozok. Persze jó lenne látni néha-néha...de szeptembertől új iskola...gimnázium. Abba az iskolába akartam menni, ahova Ervin is jár és Kristóf kereszttestévere, Ákos (azért ő is helyes volt, de nem ért fel Kristóffal).
 Francia szakköre jártunk. Még 5.-ben kezdtünk, semmit nem tudunk belőle azóta sem. Eleinte 15-en voltunk, most vagyunk 8-an. Én a második padsorban ültem, Andi mellettem. Srégen mögöttem, egy punk csávó, első óta osztálytársam, Atillának ült. A francia órákon semmit nem csináltunk. Mindenki mászkált a terembe, ordibált, stb. A tanárunk sem tudott rendet tartani, pocsék volt.
 A legjobb óra, nem is olyan rég volt, Áprilisban. Kristóf egy sorban ül velem, csak pont a terem másik részén. Messze voltunk egymástól. Atilla mondott egy poént...harsány nevetésbe kezdtem, de nem is volt annyira észrevehető az ordibálás miatt. Minden egyes rossz poénján nevettem. Egy pillanatban, összeakadt a tekintetünk Kristóffal...Csak egymás szemébe néztünk, mélyen...majd megszakítottam.
 Életem egyik legszebb fél-egy perce volt.

XI.rész

 Szinte egész decemberben nem láttam Ervint. Egy ideig reggelente még ott volt a buszon, de már utána nem nagyon. Karolina korábban járt ezért én újra elkezdtem Emmával. Csak a mi sulinkba volt szombati tanítás az egyik hétvégén. Matek órán, unott fejjel ültünk. Kristóf, szokásához hűen piszkált és hintázott. Emma mögöttünk ült és egyszer csak megrántotta a padját, Kristóf majdnem hátra esett. Reflexből én megfogtam a combját, de teljesen véletlenül, hogy ne essen hátra. Amikor észrevettem, gyors levettem a kezem róla, majd mosolyogtam. Nem is tudom, hogy jött az hogy pont a combját, nem pedig a karját fogjam meg.
 Sziminek meséltem ezt az egyik szünetben. Mit csinálhatott volna, röhögött.
-Képzeld, folyton nyújtózkodik, azért is húzta meg a padját Emma. De amikor ezt csinálja, mindig kilátszik a hasa és olyan kis aranyos. - meséltem neki tovább, kicsit zavarodottan.
-Na és milyen a hasa? - kacsintgatott közben.
-Most nehogy azt hidd, hogy azt bámulom folyton! De amúgy kicsit szőrős neki. - röhögve mondtam neki, majd ő is harsány röhögésbe kezdett.

X.rész

 Másnap Szimivel beszélgettem az udvarom. Ki másról mint Kristófról és Ervinről. Épp meséltem neki Ervinről és amit tegnap röhögve mondott anyukám...
-Tudod anyukám újságíró...Tegnap a munkahelyén a kolléganőjével valami cikket írtam, ahol szükségük volt egy házaspárra. Kitalálod mi lett a nevük?! Fanni és Kristóf. És ezt még viccesnek is gondolta..
Szimi is nevetett. Persze a szívem mélyén valahogy jól esett, de mégiscsak, mi van akkor ha valaki rájön?
-Nyugi, ez csak két név. Amúgy is, amikor ide jöttem hozzátok, először azt hittem hogy ti együtt vagytok.. - mondta Szimi mosolyogva. Nekem csak fennakadt a szemem, hogy is gondolhatott ilyet.
-Te miről beszélsz? - csodálkoztam - Én vele? Világéletemben ha beszéltem vele 20 mondatot.
-Na itt az idő a változtatásra! - mosolygott.
 Suli után anyummal voltunk otthon és vacsoráztunk. Meséltem neki mit mondott Szimi. Ő is csak nevetett. Vacsora után lefeküdtem a kanapéra, anya cikeket írt. Zsófival chateltem, majd hirtelen elkezdtem csuklani, majd egy idő után anya megszólalt:
-Na, Kristóf most áradozik rólad!
Ekkor felkeltem és elmentem a szobámba egy szende mosollyal az arcomon.

IX.rész

 ...megfogta a kezem és ráncigált felé. Halkan súgtam neki, hogy ne ilyen feltűnően. Odaértünk Ervin elé. Remegő hanggal köszöntem neki, majd mosolyogtam. Ő is köszönt, de semmi mosoly. Nem volt flegma, csak talán kedvetlen. Kinyitotta előttünk az ajtót és meg is tartotta. Jött egy egész meredek lépcső, a telefon még mindig a kezembe volt. Megjegyeztem Zsófinak:
-Na most fogok leesni. - röhögött rajtam, miközben Ervin egész végig mögöttünk jött. Kiértünk az iskolából, Zsófival félreálltunk Ervin ment tovább a zebrához. Nem is tudom már miről beszéltünk, de egyből mentünk mi is tovább. Ervin előttünk állt és telefonált. Nyitva volt a táskája. Zsófi súgta:
-Szólj neki!
-De,de nem merek.
-De kilopják belőle a cuccokat. - de nem szóltam. Zöld lett, vártam hogy a megállóba menjen és hogy együtt menjünk busszal. Nem arra ment. Mi még figyeltük egy kicsit a megállóból, beszállt egy piros autóba.
-Piros autójuk van! - mondtam mosolyogva Zsófinak.
-Remek. - jegyezte meg, majd elindultunk mi is, ő is a piros autóval.

VIII.rész

 Nyílt napra mentem abba az iskolába ahova Ervin is jár, Zsófi elkísért. Nem tudtam milyen lesz, de az eső kicsit szemerkélt már egész nap, depis hangulata volt mindenkinek. Matekóránk volt, Kristóf nem fért a bőrébe. Folyton átnyúlt és elvette a cuccaimat, a körzőm, radírom, hibajavítóm, mindenem. Elkérte a vonalzóm, eldobta. Kicsit már idegesítő volt, de még tűrtem. Emma ült mögöttünk, Kristóf hintázott. Ő is már ideges volt, megrántotta a padját, ő majdnem hátraesett. Ahogy dőlt hátra, én reflexből megfogtam a combját, majd gyors levettem róla a kezem. Elkezdtem nevetni, nem is figyeltem a reakcióját.
 Jött a többi óra...magyar. Én ültem a pad jobb ő a bal oldalán. Amikor nyitva volt egy könyvem, majdnem mindig átnyúlt vagy a szövegkiemelőjével, tollával és elkezdte firkálni. Én ilyenkor megfogtam az alkarját és visszaraktam a saját helyére. Majd ezt megismételtük háromszor. Naponta többször is volt olyan, hogy egymás szemébe néztünk, nem szóltunk semmit, majd megszakadt a szemkontaktusunk.
 Vége volt a sulinak, mentünk a nyílt napra. Végigültünk egy nagyon unalmas előadást, majd mentünk ki, de még megálltunk az előtérben, anyumnak akartam egy sms-t írni. Lefelé néztem. Hirtelen Zsófi megragadta a kezem és elkezdett arrébb húzni ezzel a mondattal:
-Ott van Ervin! - kerestem a tekintetemmel, majd gyors mentem tovább Zsófival. Ő észrevett minket.

VII.rész

 Október vége közelgett. Kristófnak megvolt rándulva a csuklója, fáslival volt stabilizálva. Biológia órán elkezdte piszkálni. Kérdeztem tőle mit csinál, csak annyit mondott csak, hogy semmit. Félszemmel figyeltem azért, a fásli egyik részét próbálta letépni, kevés sikerrel.
-Segítesz? - kérdezte, kicsit mérgesen.
-Hogyan? Mivel?
-Nincs ollód?
-Csak azt hordok magamnál...
-Megpróbálod leharapni? - kérdezte kérdően, erre én csak ránéztem és egyből tudta, nem lesz a válaszom. Majd folytatta:
-Megpróbálod leszedni körzővel? - hát megpróbáltam. Emma ült mögöttünk, kérdezte mit csinálunk. Erre én csak ennyit válaszoltam:
-Csak, hát csak, levágjuk ezt, az izéjét... - Kristóf rám nézett, és elkezdett röhögni, majd hozzáfűzte:
-Azért azt nem kéne levágni...- Nekem is leesett mit mondtam és csak elmosolyodtam. Végül lebírta szedni a fásli egy részét róla.
 Minden reggel amikor mellette ültem, mindig éreztem az ő sajátos illatát, ami ilyen csokis fahéjas illat volt. Volt amikor jobban, valamikor kevésbé érződött rajta, de nagyon kellemes volt.
 Közben Zsófi kórházba ment kivizsgálásra busszal. Aznap este így mesélte, mi történt vele: ültem a buszon, és egyszer csak felszállt Ádám. Kicsit messzebb leült, de velem szembe. Észre is vett. - vigyorgott közben Zsófi - Elővette a telefonját, lenézett elkezdett mosolyogni és írt egy sms-t valakinek. Még most is előttem van az arca. - mesélte, majd én is elmeséltem neki a napomat.