Szinte egész decemberben nem láttam Ervint. Egy ideig reggelente még ott volt a buszon, de már utána nem nagyon. Karolina korábban járt ezért én újra elkezdtem Emmával. Csak a mi sulinkba volt szombati tanítás az egyik hétvégén. Matek órán, unott fejjel ültünk. Kristóf, szokásához hűen piszkált és hintázott. Emma mögöttünk ült és egyszer csak megrántotta a padját, Kristóf majdnem hátra esett. Reflexből én megfogtam a combját, de teljesen véletlenül, hogy ne essen hátra. Amikor észrevettem, gyors levettem a kezem róla, majd mosolyogtam. Nem is tudom, hogy jött az hogy pont a combját, nem pedig a karját fogjam meg.
Sziminek meséltem ezt az egyik szünetben. Mit csinálhatott volna, röhögött.
-Képzeld, folyton nyújtózkodik, azért is húzta meg a padját Emma. De amikor ezt csinálja, mindig kilátszik a hasa és olyan kis aranyos. - meséltem neki tovább, kicsit zavarodottan.
-Na és milyen a hasa? - kacsintgatott közben.
-Most nehogy azt hidd, hogy azt bámulom folyton! De amúgy kicsit szőrős neki. - röhögve mondtam neki, majd ő is harsány röhögésbe kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése