Rég írtam...Pedig sok minden történt január óta. A felvételi, szóbelik után már lazábban tanultunk a suliban. Otthonfelejtett felszerelések, hosszas összenézések Kristóffal.
Ervinnel már nem is foglalkozok. Persze jó lenne látni néha-néha...de szeptembertől új iskola...gimnázium. Abba az iskolába akartam menni, ahova Ervin is jár és Kristóf kereszttestévere, Ákos (azért ő is helyes volt, de nem ért fel Kristóffal).
Francia szakköre jártunk. Még 5.-ben kezdtünk, semmit nem tudunk belőle azóta sem. Eleinte 15-en voltunk, most vagyunk 8-an. Én a második padsorban ültem, Andi mellettem. Srégen mögöttem, egy punk csávó, első óta osztálytársam, Atillának ült. A francia órákon semmit nem csináltunk. Mindenki mászkált a terembe, ordibált, stb. A tanárunk sem tudott rendet tartani, pocsék volt.
A legjobb óra, nem is olyan rég volt, Áprilisban. Kristóf egy sorban ül velem, csak pont a terem másik részén. Messze voltunk egymástól. Atilla mondott egy poént...harsány nevetésbe kezdtem, de nem is volt annyira észrevehető az ordibálás miatt. Minden egyes rossz poénján nevettem. Egy pillanatban, összeakadt a tekintetünk Kristóffal...Csak egymás szemébe néztünk, mélyen...majd megszakítottam.
Életem egyik legszebb fél-egy perce volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése