Másnap nem mentem el az évnyitóra. Legjobb barátnőm, Andi mesélte, hogy lesz egy új osztálytársunk, Érdről jött át hozzánk. Kíváncsian vártam, mondták lány lesz. Hipp-hopp eltelt az utolsó hét, jött a suli. Átléptem a kapunk, senki sem változott. Egyből Andi nyakába ugrottam, nagyon örültem hogy újra láthatom. Első három óránk osztályfőnöki volt. Bemutatták az új lányt: Szimonettát. Átlagos lány volt, eleinte nem nagyon beszéltem vele. Második órán ültetésrendet beszéltünk. Persze, pont mellém ültették Szimit. Eleinte nem nagyon beszéltünk, majd egyre többet és többet. Nagyon jó barátnőm lett.
Közben még azon gondolkodtam, hogy honnan ismerhetem még a koncertről a fiút. Én minden egyes nap busszal járok suliba, egyik osztálytársammal, Emmával. Közben arra is rájöttem, hogy Ervinnek hívják. Egy esős napon, ahogy szoktunk mentünk a busszal. Néztem kik szállnak fel, és egyszer csak ott termett. A szívem elkezdett hevesen verni, belepirultam a zoknimba is. Elkezdtem mondani Emmának, gyorsan:
-Ott van csíkos pulcsiban! Ott van csíkos pulcsiba! - tovább beszélgettünk. Néha néha láttam hogy rám pillant, de nem mertem ránézni. Tudtam melyik suliba jár, 4 utcányira volt az enyémtől. A két iskola között volt egy cukrászda, elhatároztuk Emmával, bemegyünk oda. Nem is gondoltuk hogy ő is bemegy majd. És akkor...szembe kerültünk egymással, rám nézett és köszönt. Nem jutottam szavakhoz, de visszaköszöntem, majd kiment. Nagyon hevesen vert a szívem, Emma próbált nyugtatgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése