Egész nap Ervinen járt az agyam. Elmeséltem Sziminek és egyik nagyon jó fiú barátomnak, Gábornak. Nem tudtam mit csinálni, nem ment ki a fejemből. Aznap délután egyből Skype-on beszéltem Zsófival, ő is elmesélte mi történt vele:
- Képzeld, ma én is láttam Ádámot! Nem is tudom hogy, de egyszer csak szembe jött velem, míg én mentem a közeli pékség felé. De hisz ő teljesen máshol lakik, habár a sulija közel van hozzánk.- nagy élvezettel mesélte.
Én még akkor is tiszta extázisban voltam. Nem is gondoltam, hogy tényleg ő az, akit tavaly óta folyton láttam a buszon.
Másnap reggel ugyanazzal mentünk Emmával, de sehol senki. Kicsit szomorú voltam. Vajon miért nincs itt? Lehet nincs első órája, vagy volt nulladikja? Nem tudtam. Nem is meséltem róla senkinek, Zsófi, Emma, Szimi és Gábor tudta csak. Később Andinak is elmondtam. Csak ennyit vágott rá egyből:
- Na végre! Szerelmes vagy!
- Nem! Nem! Nem vagyok szerelmes! - válaszoltam egy halovány mosollyal.
- De-de, az vagy! - vigyorgott. De én tudtam magamról, hogy nem érzek iránta semmit....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése