V.rész

Teltek múltak a napok, hetek. Már nem nagyon jártam Emmával, inkább egy hetedikes lánnyal, Karolinával. Közben elkezdtem előkészítőre is járni, ugyanis nagy dolgok álltak előttem. Új iskolába kell ezentúl mennem, középiskolába. Habár addig volt még majdnem egy évem, de a felvételi már a nyakunkon volt. Karol nagyon kedves és megértő lány volt, mindent elmeséltem neki Ervinről. Még mindig nagyon jó idő volt, biciklivel járt. Én a buszomra Karollal mindig az első megállónál szálltunk fel, Ervin a harmadiknál, mi a nyolcadiknál szálltunk le, ő a kilencediknél. Mindig az első ajtóhoz ültünk, figyeltük, de sehol senki. 

-Egyszer felrúgom a bicikliével együtt! - mondta Karolina viccesen.
-Izgulok, milyen lesz a mai előkészítőm. Habár Andival megyek, de akkor is.... - próbáltam terelni a témát.
-Nyugi, nem lesz semmi!
Beértünk a suliba, és persze ma sem láttam. Végig szenvedtem a napot, nem volt jó hangulatom.
 Mentünk előkészítőre, de volt még egy óránk hozzá. Beültünk Andival a közeli cukrászdába, ott ebédeltünk. Negyed órával előtte elindultunk a másik iskolába, ahova Ervin is jár. Közeb róla beszélgettünk:
-Andi, hidd el, én olyan szívesen látnám őt! De erre semmi esélyem... - Beértünk a suliba, körülnéztünk, megálltunk az egyik terem előtt. Hallottuk a csengőt és hogy a mellettünk lévő osztályból elkezdtek kiözönleni az emberek. Súgtam Andinak:
-Lehet ő is itt van. Akkor mit csinálnál? És én? - kavargott bennem minden, erre ő halkan válaszolt:
-Hát én röhögnék, gondolom te meg elájulnál.... - viccelődött.